Végső csapás a főutunkra a Sorg-villa előtt

Folytatás a "Leányfalu - A Világ közepe" főlap ittenivel azonos című bejegyzéséhez.

Amikor én évek óta időnként szóvátettem a polgármesteri hivatalban és az alpolgármesternél a 11-esen a csőtörés javítások szakszerűtlenségét, azt a látottak, valamint a tanult és gyakorolt talaj és kőzetmechanikai ismereteim alapján tettem. Kérve, hogy intézkedjenek arról, hogy ezen javító műveleteknél legyen jelen a polgármesteri hivatal és a közútkezelő műszaki ellenőre. Legalább a "sarki rendőr" effektus tartsa kordában az adófizetők kifosztását. (Ha nem volna világos; a szakszerű tömörítés elhagyása a DMRV Zrt jogtalan gazdagodását, az adófizető lakosság oktalan kifosztását eredményezi. A kisembereknél ugyanezt a törvény kontárkodásnak nevezve bünteti.) Lehet azt mondani, hogy nem erről szól a bizonyítványom, ezért csak elmélet amit mondok, a gyakorlat pedig más. (Ahogyan a strandi dolgok esetében is sokszor történt). De sajnos a sok évi tapasztalat a mások által is látott foltokban már mindenki számára mérhetővé vált. Ezért a közügyeinket intézőknek volt lehetőségük a saját szemük és tudásuk alapján is meggyőződniük a független ellenőrzés szükségességéről. Necsak a laikus építtetővel szemben legyenek kőkemény polihisztorok a település fejlesztésben felelősök(?)! A közérdek védelmének a közterületen sokkal inkább érvényesülnie kellene, mint a magántelkeken.

Első reakciójuk minden alkalommal az, volt, hogy a közútkezelő dolga. Az én válaszom az volt, hogy viszont  személy szerint mi isszuk a levét. Az alpolgármesternek azért szóltam, mert papírforma szerint a polgármesteri hivatalban az ő szakképessége és gyakorlata a legnagyobb a témában, továbbá alpolgármesteri státusza hathatós illetékességet jelentene az eljárásban.

Nem kívánok itt szakmai részletekbe bocsátkozni. Aki nem ért hozzá, ebben a dokumentumban talál utalást a "tömörítés" keresőszó környezetében: http://www.epito.bme.hu/hsz/oktatas/feltoltesek/BMEEOHS-SC2/cso.doc . Többek között arra, hogy öntöttvas cső alkalmazása ebben a környezetben kockázatos, valamint, hogy a tömörítést különlegesen megbízhatóan kellene végezni (mindig). De mindenki láthatja, hogy a kandeláberek többé-kevésbé hanyatdőlnek a Dunára. Azért, mert a sokszor alááztatott, megbontott és nem kellően visszaállított útszerkezet felső része kúszik a kellően meg nem támasztott part felé. Ez a félreismerhetetlen jele annak, hogy tenni kell valamit, mert akár tetszik, akár nem, az útalap mozog, és szétszakít mindent, ami benne van. No nem holnap. De félév múlva már a DMRV Zrt mossa kezeit, hogy túl nagy a forgalom, meg hogy úgyis őt terheli a javítás.

Mit lehetne most tenni?
1. A Pap-szigetnél van egy megbízható társaság, aki ugyancsak rendelkezik akkreditált tömörségvizsgálattal. Nem ártana a közútkezelő megrendelésében felülvizsgáltatni a munkaárok felhagyott állapotát, amíg le nem burkolják.
2. Mielőbb el kellene érni, hogy a partfalat a közútkezelő azelőtt erősítse meg, mielőtt komolyabb megmozdulás bekövetkezne, mert ha az öntöttvas cső eltörik, úgy elmossa az utat a víz, hogy a falu járhat Visegrádon vagy Vácon keresztül haza.
Van egy olcsó technológia, a kőzethorgonyzás, amivel kombinálva le lehetne cövekelni az úttestnek a Dunába csúszó állapotát. Hozzáértők kezében a magyar uránbányában és a mély rézbányában 1500 m mélységben ezzel a technológiával tartották meg biztonságosan a vágatok mennyezetét.

A jelenlegi DMRV Zrt-s munkavezető a hanyatdőlő kandelábereket azzal reagálta le, hogy, mert mindig nekikmennek az autók. Egyszóval az a baj, hogy rendre ilyen szakemberek kezébe tesszük a dolgainkat, közös értékeinket, aztán panaszkodunk, hogy semmire nincs pénz, és magas a vízdíj.

Tóth Béla


Észrevételek a 2. megjegyzéshez (Pető János 2011.04.06.)
A tömörítés szakszerűtlenségének egyik kirívó példáját akkor láttam, amikor a frissen javított csőszakasz még a levegőben volt, a munkaárok alján még ott tócsázott a elázásból visszaszivárgó víz, és már borítottak rá egy egész puttony durva sódert. Ki van zárva, hogy az így leadott sódert úgy lehet a cső alá aládolgozni, hogy majdan a víz eltávozása után a cső elmozdulás nélkül tudjon rajta feküdni, a rajta lévő, függőlegesen két méternyi (hosszanti méterenként min. 4 tonna) töltelékkel együtt. A tömörítések alkalmával még véletlenül sem láttam olyat, hogy vékony rétegenként haladnának. Közismert, hogy a tömörítő erő és rázóhatás a távolsággal hatványozottan csökken.
A szitásan elgyengült csőre hivatkozás csak a DMRV Zrt kifogása. Mi lenne a valószínűsége annak, hogy ilyen esetben a visszatöltés befejeztével nem szivárogna azonnal a cső? Ha elöregedett csövet kényszerből vissza kell temetni, akkor teherviselő áthidalásról kell gondoskodni. Az alátöltést pedig még gondosabban kell végezni. Pédául úgy, hogy a megszerelt csövet daruval egy-két centivel megemelik, alátömörítik homokkal(!), és arra ültetik.
A cső anyaga lehet, hogy eléggé szívós, de a tokos csatlakozások nagyobb elmozduláskor szétcsúszhatnak, a hegesztések kritikusak.
Amennyire lehetőségem van figyelni, nem győznek meg a megfelelőséggel. A DMRV-s csőfektetők teletöltik az árkot. Amiből az útépítők jó egy métert visszaszednek(?!). A beígért tömörségvizsgálókkal nem találkoztam, de ez lehet az én hibám. Látható, hogy a szádfalas megtámasztás ellenére az útburkolat az ároktól jó egy méter távolságban is megszakad. Azaz a munkálatok közben a burkolat alátámasztása megsüllyedt, meglazult. Kibontás nélkül ebből már nem lehet megsüllyedés, elmozdulás mentes útalap.
Nem akarom tovább részletezni, de a korábbi lazulások, és a mostaniak hatásának kiküszöbölésére az egyetlen bitonságos megoldás a védőcső, vagy védőcsatorna, vagy közműalagút lett volna. Valami, ami a közművezetékek mechanikai igénybevételét magára veszi.
Ha a csövek jó minőségűek, akkor csak a tömörödések miatti elmozdulásoknak még ellen tudnának állni, de a sokszori alááztatások maradvány mozgási összetevőjét nincs az a cső ami elviseli. Ezért kellene akkor (ha a fent jelzett megerősítéseket kispórolták) az útalapnak a mozgását mielőbb lehorgonyozni.
Tóth Béla